A felszín mögött

A konstans cél elérése  (Figyelem! A kérdések önálló megválaszolása mindnekinek a saját felelőssége! A legnagyobb hatékonyság eléréséhez szükséges a személyes konzultáció)

Sportolók, művészek vagy más hírességet előtt megemeljük kalapunkat és csodáljuk milyen elképesztő energiájuk van, s mennyi mindent el tudnak érni az életben. Mennyire profik abban amit csinálnak s, hogy mi mennyire távol vagyunk ettől. EKKOR kezdődnek a felsorolások: biztos támogatták őket, voltak kiskapuk, jó volt az anyagi hátterük, szerencséjük volt…s a sor a végtelenségig bővíthető. EGY dolgot viszont kihagyunk a felsorolásból! Mindenkinek 24 órája van, azaz 24 órája van, s maga dönti el, hogy ossza be. Persze jöhetünk a magyar realitással: egy két gyermekes család apa/anya három műszakban dolgozik, „örül”, hogy él s esze ágában sem lenne a maradék szabadidejében „sanyargatni önmagát”.  Ez egy teljesen jogos feltételezés. Sőt mindig lesznek példák, élethelyzetek, kilátástalannak tűnő példák, melyekkel nem tudunk mit kezdeni. A legnehezebb persze az, ha valaki épp egy hasonló nehéz helyzetből akar kilépni, vagy „van” és nem is akar…CSAK EGY KÉRDÉSEM VAN: akkor mégis, hogyan talált az oldalamra? Mégis van 5-10 perc szabadideje egy nap, amit „mással” is el tud tölteni? Na jó, nem akarom polgárpukkasztónak kikiáltani magam, semmi jogom nem lenne ehhez. Csupán annyit kérnék, hogy mindenki a maga olvasatában (ami nálam adott életciklust és lehetőséget jelent) gondolkozzon el a következőkön:

Az elv pofon egyszerű, s kis lépésekből áll, MINT minden más! Nem a bonyolultságok kell figyelni, s abban hinni, minél komplexebb valami annál „jobb” , „stabilabb” esetleg „hatásosabb eredményeket lehet vele elérni”. Pár példa: Az az ember, aki ügyel a diétájára és edz heti 3-szor biztos fittebb lesz, mint az, aki nem. (kivéve Kis Pista meg Nagy Róza…persze mindenre lehet ellenpéldát mondani). Aki napi 15 percet tanul idegen nyelvet az feltételezhetőleg 1 év múlva több szót fog tudni, mint egy átlag idegen nyelvet oktató tanár. Itt az aktív szókincsről beszélek, s ez tényleg igaz, mert én is angol tanár vagyok (legalábbis egyik végzettségem az). Aki naponta 1 órát néz tévét tudni fogja az összes reklámot és trendeket míg aki napi 1 órát olvas tudni fog néhány könyvtartalmat. Aki naponta 1 órát híreket olvas az interneten az a világgal kapcsolatos körforgással x időn belül tisztában lesz.

Sorolhatnék még ezernyi példát, de lenne értelme? Egyáltalán van/volt értelme a példáknak? Visszaolvasva megmondom őszintén nekem nem, sőt, egyik sem mozdított meg bennem semmit. Konstatáltam, hogy léteznek ilyen teljesítmények s kész, de ettől nekem jobb lesz vagy rosszabb lesz? Nem hiszem….AKKOR MÉGIS miért olyan pofon egyszerű a „titok”…. AZÉRT, mert a folyamatosságon és az apró lépéseken van a hangsúly!

Edzés heti háromszor, napi 15 perc tanulás, naponta 1 óra tv, naponta 1 óra hírolvasás MIND mind a folyamatosságon és az ismétlődésen alapszik.S miért nem mozgatott meg bennem sem semmit, s valószínűleg Önben sem? EGYSZERŰ! Mert semmi közünk nincs hozzá! Nem tudunk hozzárendelni egy célt, egy vágyat, egy „ismert elemet” (ha úgy tetszik), ami megmozgat minket. MÉGIS MI A TEENDŐ?Ha magasabb szinten akarunk tevékenykedni, mint ahol épp vagyunk. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket. ÁLLJ! Azért mert elolvassuk a kérdéseket s utána gyorsan pár másodperc alatt motyogunk magunkban valamit az nem egyenlő azzal, hogy komolyan is gondoljuk! NEM AKAROM tovább húzni az idejét, de még a kérdések feltétele előtt egy utolsó szemléltetéssel hadd éljek. Azt mondtam, hogy nincs értelme a kérdések átnézésének s gondolatban történő „motyogásnak utána”. NINCS! Tételezzük fel, hogy történelem érettségire készülünk. Hogyan érdemes rá készülni? Elolvasni a kérdéseket, gyorsan átgondolni a válaszokat fejben s meg is vagyunk? NEM! 1. lépés: elolvassuk a kérdéseket 2. megválaszoljuk őket írásban 3. összefüggéseket keresünk, hogy jobban megértsük 4. ellenőrizzük magunkat (azaz ebben az esetben, tényleg őszintén írtuk-e le a gondolatainkat). TEHÁT ARRA KÉREM, mielőtt nekikezd, vegyen elő tollat s papírt s legyen szíves leírni a válaszait. A menetrend még egyszer: első lépés: kérdések elolvasása. Második lépés: írásban történő válasz megadása. Harmadik lépés: keresse meg az összefüggéseket a kérdések s válaszok között, van-e valami átfedés, mik a fogópontok, hol kerül elő ugyanaz a hiba stb. Negyedik lépés: ellenőrzés. Valóban az igazat írta-e le? (engem átverhet, önmagát viszont…)NOS ITT IS VAN A 18 KÉRDÉS, 18, mert „papíron” ez a felnőtt kor ideje. Akkor lássuk, elég felnőttek vagyunk-e, hogy időt és energiát szánjuk 18 kérdés megválaszolásához:

​

Mit is próbálok tulajdonképpen? Mi miatt töltöm ki ezt a tesztet?

Mi a célom, vágyam? Konkrétan mit akarok elősegíteni a teszt kitöltésével?

A körvonalazott célt hogyan próbálom megvalósítani? Melyek a lehetséges alternatív cél elérési lehetőségek?

Melyek a saját feltételezéseim? Milyen elképzeléseim vannak? Ezek mennyire valóságosak?

Mi van akkor, ha a feltételezéseim mégis helytelenek?

Ha van egy „célom”, van egy elképzelésem, akkor ezeket reális elérnem? Milyen "részcéljaim" lehetnek ezzel kapcsolatban?

Mit kellene másképp tennem, ha kiderülne, hogy a legfontosabbnak hitt feltételezéseim tévesek?

Hogyan viselne-e ez meg engem?

Ha van egy célom, s még részcélokat is tudok hozzá adni, akkor ez számomra tényleg egy valós cél?

Hogyan fognék hozzá újra, ha kiderülne ez a cél amit kitűztem magamnak, csupán „részcél” s valami más húzódik a háttérben?

Milyen lehetőségeim vannak ezen célom mellett?

Mennyire érdekel engem ez a cél 1-től -10-ig skálán?

Mennyire vagyok őszinte magamhoz a 12. kérdés megválaszolásánál 1-től 100-ig skálán?

Tételezzük fel, hogy egy adott célért elkötelezzük magunkat. Miként állnék hozzá, ha megbukna a tervem? Milyen alternatív lehetőségeket látok magam előtt?

A cél, amit kitűztem magam elé, valós? Én akarom esetleg más akarja?

Mennyire vagyok őszinte magamhoz a 15. kérdés megválaszolásánál 1-től 100-ig skálán?

Miként látok neki a tervem elkészítéséhez és kivitelezéséhez?

Mikor kezdem? Ma, holnap, az esti film után…mikor?

​

​

                                                                                                                              Legyen sikeres a nap! Üdvözlettel, Galgovszki L. András

​